Gyulladáskeltő élelmiszerek

Amikor az egészségi állapot megfordításáról van szó, az egyik legerősebb rendelkezésünkre álló eszközünk maga az élelmiszer. Az, hogy mit eszünk minden nap, az életmódunk mellett a legerősebb hatással van a közérzetünkre. Amit megeszünk, az az alapanyag, amelyből a testünk sejtjei és minden szervünk felépül, és amely a szervezetünkben zajló összes enzimatikus folyamat üzemanyagát biztosítja. Az ételek kommunikálnak a bélflórákkal, a vagus idegen kersztül a szerveinkkel, beleértve az agyat, a testsejtjeinket, az immunsejtjeinket és még a génjeinket is. Minden egyes falat meghatározza, hogy gyulladásos szintünk nő vagy csökken. De melyek azok az élelmiszerek, amelyek megterhelik a szervezetünket és túlságosan stimulálják az immunrendszerünket?

Antinutriensek

Az antinutriensek többek között károsítják a vékonybél enterocitáit (a bélnyálkahártyát alkotó hámsejteket) és így a külvilág (a bél belseje fiziológiailag testünkön kívülieknek minősül) és a véráramunk és ezáltal egész testünk belseje közötti vékony gátat alkot. Attól függően, hogy mit eszünk, mindig van jelen bizonyos mennyiségű antinutriens. A koncentráció messze a legmagasabb a növények bizonyos részeiben, különösen azokban, amelyeket szaporításra használnak, mint pl. diófélék, magvak, hüvelyesek és gabonafélék. Mindenkinek megvan a saját tűréshatára, amely a körülményektől is függ és amelyet nem szabad túllépni, és nem mindenki reagál egyformán erősen ugyanazokra az antinutriensekre. Az antitápanyagok közé tartoznak a lektinek (különösen a prolaminok és az agglutininok), a proteázgátlók, a fitinsav, a szaponinok (különösen a glikoalkaloidok) a szalicilátok és az oxalátok, de az emulgeálószerek, stabilizátorok és más mesterséges adalékanyag is a tápanyagellenes anyagok közé tartoznak.

Glutén

A glutén egy prolamin, azaz lektin, amelynek az immunrendszerre gyakorolt hatását messze a legalaposabban tanulmányozták. De a nem gluténmentes gabonafélék, álgabonák és hüvelyesek is tartalmaznak közeli rokon fehérjéket, amelyek hasonló hatást gyakorolhatnak az érzékeny emberek bélrendszerére. A prolaminokat emésztőenzimeink nagyon nehezen tudják lebontani, ezért nagyrészt érintetlenül jutnak be a beleinkbe, ahol a belek átjárhatóvá tételével kárt okoznak (szivárgó bél szindróma). Ez többek között akkor történik, amikor a gluténdarabkák dokkolnak az enterociták egyik receptorához, ami azt a jelet adja, hogy több zonulint szabadítsanak fel, egy olyan fehérjét, amely arra készteti a bélnyálkahártya sejtjeit, hogy lazítsák meg az enterociták közötti fehérjekötéseket, így a bélfalban rések és így apró nyílások keletkeznek. Bizonyos mértékig ez teljesen normális, hogy bizonyos tápanyagokat fel tudjunk szívni, de nem szabad elfajulnia, mert semiképpen sem szeretnénk, ha béltartalom kerülne a vérünkbe. A béltartalom, amely íly módon a nyirokszövetbe jut, stimulálja az immunrendszert. Az immunsejtek által kibocsájtott gyulladásos anyagok, pl. citokinek további károsodáshoz vezetnek a bélben. A gluténnal kapcsolatos másik probléma, hogy elősegíti az autoantitestek és ezáltal az autoimmun betegségek kialakulást, mivel olyan aminosav szekvenciákat tartalmaz, amelyek rendkívűl hasonlóak a testünk szöveteinek aminosavaihoz. Továbbá a gluténról kiderült, hogy gátolja bizonyos emésztőenzimek aktivitását, megakadályozza bizonyos cukrok és peptidek lebontását, ami akár vékonybél felszívódási zavarokhoz is vezehthet.

A búza​ egyéb fehérjéi

A legújabb eredmények azt mutatják, hogy a nem glutén okozta autoimmunn reakciók a gabonafélék egyéb fehérjéiből eredhetnek. A legújabb felfedezés az amiláz-tripszin inhibitorok (ATI).

Alkohol

Az alkohol hozzájárul a szivárgó bélszindrómához azáltal, hogy fellazítja a szoros és az adherens kötéseket, az enterociták közötti fehérjekapcsolatot. Emelett a gram negatív baktériumok elszaporodását okozza. Ezeknek többsége potenciális kórokozó és endotoxintermelő, (mint például az echerichia coli), bár nem mindegyik patogén. Ráadásu az alkohol önmagában is méreganyag, amely megterheli a májat, amely a környezeti mérgek miatt már a teljesítőképessége határán lehet.

Cukor, sütemények, tésztafélék, chipszek

Nagy mennyiségben, magas glikémiás indexű, erősen feldolgozott szénhidrátok a rosthiány miatt az arra hajlamos egynéneknél az inzulinszint gyors és hirtelen emelkedését okozza. Az inzulin azért választódik ki, hogy a glükózt a testsejtekbe szállítsa, és a májban és izmokban glikogén formájában tárolja. Amikor a raktárak megtelnek, a felesleges glökóz trigliceridekké alakul és a zsírsejtekben tárolódik, ami növeli a vér triglicerid szintjét (a szív-és érrendszeri betegségek kockázati tényezője). Az inzulinszint emelkedése mindig fokozott gyulladásos reakcióval jár együtt, ezért a magas glikémiájú nassolnivalók nagyon gyulladáskeltőek a szervezet minden rendszerére, beleértve a bőrt, a bélrendszert és az agyat is. A hamarosan bekövetkező vércukorszint zuhanás miatt azonban naponta többször kell nassolni. Minél inzulinrezisztensebb valaki, annál több inzulin szbadul fel étkezéskor és annál erősebb a gyulladásos válasz. A szénhidrátokban gazdag, de antioxidánsokban szegény tápálkozás során mindig keletkeznek reaktív oxigénfajok ("gyökök"), amelyek károsítják a szervezetet és elősegítik a gyulladásos folyamatokat. A glükóz anyagcseréjéhez mindig szükség van bizonyos vitaminokra és ásványi anyagokra, mint kofaktorokra, amelyeket a szervezet nem kap meg, ha glükózt tartalmazó táplálék nem biztosítja ezeket. Sajnos az olyan ételek, mint a chips és a kekszek inkább túlkapásra késztetnek minket, mintsem gyors és tartós jóllakottságot biztosítanának, így a végeredmény az, hogy több reaktív oxigénfaj is termelődik, és a szervezet még több mikrotápanyagtól esik el.

Erősen hevített ételek

Grillezett, mélyhűtött, fűszeresen sült ételek. Ez számos gyulladáskeltő anyagot termel, amelyek a sejtek öregedésésvel, sőt a rák kialakulásával is összefüggésbe hozhatók. Ezeknek a lebontása mindig megterheli a szervezetünket, illetve tartósan lerakódhatnak a szervezteben (pl. AGE-k (fejlett glikációs végtermékek) akrilamid, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), heterociklikus aminok.

Fruktóz

Napjainkban átlagosan kb. 85 g fruktózt fogyasztunk, főként üdítőitalokban, de legfeljebb 20 g ajánlott, teljes értékű élelmiszerekből. A fruktóz a glükóztól eltérő módón, elsősorban a májban metabolizálódik. Vannak arra utaló jelek, hogy a fruktóz májkárosodáshoz és bélgyulladáshoz vezethet, részben azért, mert a fruktóz csak nagyon kis mennyiségben és a glükózzal együtt szívódik fel jól. Amennyiben nagy mennyiségben marad a bélben, elősegíti a patogén bélflóra növekedését, mivel táplálékul szolgál bizonyos baktériumtörzsek számára. Sok rákos megbetegedés a fruktózt használja előnyös energiaforrásként, és emelett növeli a vér trigliceridszintjét. A fruktóz is nagyon hasonlóan metabolizálódik, mint az alkohol, és nagyban hozzájárul a zsírmáj kialakulásához, elhízáshoz vezet.

Tejtermékek

Proteázgátlókat tartalmaznak, amelyek korlátozzák a tejfehérjék emésztését, ami elősegíti az allergiás reakciókat és a patogén bélflóra növekedését, és szivárgó bélrendszerhez vezethet. Serkentik az inzulinelválasztást (lealábbis az intoleráns embereknél), ami közvetlen hozzájárul a gyulladáshoz. A tejhormonokat összefüggésbe hozták a rák növekedésével. Elősegítik a nyálka kiválasztást, ami súlyosbítja az olyan problémákat, mint az asztma légutakban, és a tápanygok felszívódásának romlásához vezethet a belekben. A laktózintolerancia gyakori, azonban a nyers tejben lévő ép enzimek segítik a laktóz emésztését. A tejfehérjékkel való keresztreakciók nagyon jellemzőek azoknál az embereknél, akik a gluténnal szemben antitesteket termelnek. Gyakori a tejfehérje kazeinra való allergia és a tejlektinkre való érzékenység.

Tojásfehérje

A tojásfehérje lizozimot is tartalmaz, hogy megvédje az embriót a kórokozóktól, de az is kémiai tulajdonsága, hogy a bélnyálkahártya sejtjein keresztül a véráramba jut. Ennek során magával viszi a tojásfehérjék és az elhalt bélbaktériumok sejtfalának összetevőit (LPS). Ezek így bejutnak a szervezetünkbe és riasztás alá helyezik az immunrendszert. A tojásfehérje tipikus hízósejtaktivátor.

Omega-6 zsírsavak

A napi étrendünkben az omega-3 és omega-6 zsírsavak aránya nem lehet több, mint 1:3. Napjainkban ez az arány jelentősen eltolódott a gyulladáskeltő omega-6 zsírsavak javára, ami az olcsó növényi olajok, pl. napraforgóolaj (1:120), valamint az omega-6-ban gazdag gabonafélék és hüvelyesek magas fogyasztássának köszönhető. A gabonával (és nem tiszta legelővel) táplált állatok húsa szintén kedvezőtlenül eltolódott zsírsavarányt mutat. Egy másik probléma akkor merül fel, amikor ezeket az olajokat magas hőmérsékletre hevítik. Mivel nagyon instabilak, oxidálódnak, szerkezetük megváltozik, és mérgező vegyületek, pl. aldehidek is felszabadulnak. Ezek az oxidált zsírsavak mindenhol anyagként szolgálnak a szervezetben, ahol zsírra van szükség: az agyban és általában az idegekben, a csontvelőben (ahol az immunsejtek termelődnek) a bőr alatti zsírban, a sejtmembránokban. Egyrészt nem túl stabil és jó minőségű építőanyag, másrészt szabad gyökök és gyulladáskeltő eikozanoidok képződnek, amelyek megtámadják a környező szöveteket. Egy másik ok, amiért kerülni kell az omega-6-ban gazdag olajokat és élelmiszereket, az az, hogy kimutatták, hogy ezek a patogén baktériumok elszaporodásához vezetnek a vékonybélben.

Rosszul emészett fehérje

Ha a gyomorsav és peszin hiánya és az átjárható bélrendszer miatt egész aminosavláncok kerülnek a szervezetünkbe, immunrendszerünk védekező rakciót indít ellene, mert feltételezett parazitáról van szó.

Olyan élelmiszerek, amelyekre allergiás, érzékeny vagy intoleráns az ember

Ezek mindig megterhelik a beleket, mivel nem tudják megfelelően megemészteni, vagy közvetlenül irritálják az immunsejteket, hogy megtámadják és gyulladásos anyagokat szabadítsanak fel, vagy egyéb olyan tüneteket okoznak az egész szervezetben, amelyek gyakran nem tulajdoníthatók közvetlenül az adott ételnek. Ezek lehetnek az okai annak, hogy valaki nem éri el a remélt haladást pl. az AIP esetében. Itt étkezési naplóra és gyakran különböző vizsgálatokra van szükség.

Hisztaminban gazdag ételek

Gyulladásos (allergiás/anafilaxiás) reakciókhoz vezethetnek a szervezet által krónikus gyulladásban termelt és a hízósejtekből felszabaduló hisztaminnal együtt, vagy ha valaki a bélben lévő enzimhiány miatt nem tudja lebontani. A tünetek egyénenként nagyon eltérőek lehetnek, mivel a hisztamin számos szervben hírvivő anyag. Az egyéb anyagokkal szembeni érzékenységet gyakran összekeverik a hisztamin intoleranciával.